A Koronázási szertartásjáték „István” oratorikus misztériumjáték középkori zenei kollázsokra támaszkodik olyan gregorián dallamokat használva, amelyeket a korabeli kódexek a királykoronázások szertartásának elengedhetetlen kísérőjeként őriztek meg.

Horváth Károly zeneszerzővel beszélgettünk.

Azok milyen jellegű darabok voltak?

Klasszikus zenei műveltséggel rendelkeztem, azt kaptam hazulról. Józsa Erika zenésztársammal alakítottunk egy folk kettőst. Saját szerzeményeinket játszottuk, szép sikereket értünk el. Zenei fesztiválokon léptünk fel, lemezeink jelentek meg, nagylemezünk három is. A hetvenes években Romániában dúlt a cenzúra, problémás volt a kiadás, de végül is sikerült.

Hogy jutott el innen a színház világába?

Az egyszerű volt, mert édesanyám a tanítás mellett az akkor Nagyváradon rendkívül magas színvonalon működő operett-társulat korrepetitora volt. Színházi gyerekként folyamatosan ott csellengtem. Beleszülettem a kellős közepébe. Erre szokták mondani, hogy nagyon hamar megéreztem azt a bizonyos ragasztószagot, amit úgy hívnak szakszóval, hogy masztix. A teátrum első pillanattól kezdve nagyon közel állt hozzám. Mikor elvégeztem Bukarestben a zeneakadémiát, Sepsiszentgyörgyre hívott az igazgató, onnan folytatódott a színházzal való kapcsolatom.

Több mint kétszázötven színpadi zene szerzője. Van olyan, amelyik különösen közel áll Önhöz?

Ez nehéz kérdés. Van két gyönyörű gyermekem, és tudom, hogy náluk nagyobb kincs nem létezik. Ezek a zenék mégis olyanok, mintha a saját gyermekeink lennének. Mi az, ami igazán emlékezetes? Az Örkény Színházban bemutatott Finito nem csak számomra volt különleges, hiszen elnyertem vele a Kritikusok Díját az évad legjobb színpadi zeneszerzéséért, ahol kimondottan szakmai szempontok számítottak. Nagyon nagy sikere volt Alfred de Musset híres darabjához, a Lorenzacciohoz komponált zenémnek. A temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház előadásához született meg, nagyon sokáig emlegették. A zalaegerszegi színháznál a világhírű olasz rendezővel, Paolo Magellivel a Liliomhoz írtam zenét, ami szintén kedves emlék. Egyik legnagyobb sikerem a Szabó K. István rendező által rendelt nyolc dal, amelyek angol versekre íródtak. Ezeket egy kis csapattal évek óta rendszeresen előadjuk fesztiválokon, koncerteken. De mondhatnám a Bagó Bertalan által megrendelt muzsikákat. Több mint tíz évig együtt dolgoztunk, sok szép munkám kötődik hozzá.

Otthonosan mozog a különböző zenei korszakok, műfajok között.

Életemben, ami most már elég rég zajlik, nagyon sok területen próbálkoztam. Ez idézőjelben köszönhető a Ceauşescu-rendszernek is, mert ha betiltottak műfajokat, akkor az ember belekóstolt valami újba. Erikával a megzenésített versekkel kezdtük, kapcsolatot teremtettem a népzenével, táncházmuzsikával, utána régizene-együttest alapítottunk, tagja voltam egy kamarakórusnak, tehát folyamatosan valamit keresgéltem. Nagyon szép korszaka volt az életemnek a Mákvirág együttesben töltött öt és fél év. Bejártuk a nagyvilágot Dél-Amerikától Ausztráliáig, Észak-Amerikától Skandináviáig. Szerintem a Mákvirág a Muzsikás és Sebestyén Márta mellett a kilencvenes évek elejének legnépszerűbb magyar zenekara a világon. Óriási sikerünk volt. Rendkívüli megtapasztalni azt, hogy a magyar népzene mekkora elismertségben részesül.

Utazás közben, otthon, ha kikapcsolódásra vágyik, a saját szerzeményeit hallgatja?

Soha, a sajátomat soha. Preklasszikusokat szoktam hallgatni. Händel, Bach, Mozart korszaka nagyon közel áll hozzám, megtisztítják a lelkemet. A nagy B-k a kedvenceim: Bach, Beethoven, Brahms és Bartók. De ilyen szempontból gazdag a paletta, Mahler ötödik szimfóniájának adagiettojától is elolvadok.

Ez inspirálja is?

Jó barátom, Bereményi Géza azt mondja, amikor valaki egy művön dolgozik, akkor minden, ami körülötte történik, az arról szól. Egyszer csak valaki nyújtja a kezét, hogy igen, ez valami olyasmi, amit te szeretnél. Persze senki nem ismeri fel az ihletforrást, de sokat segít.

Milyen egy zeneszerző, amikor alkot?

Nagyon kellemetlen figura. Végtelenül hálás vagyok a családomnak türelmükért. Az Apa dolgozik című fejezet nálunk azt jelenti, hogy nincs fütyörészés, nincs dúdolás, nincs zenehallgatás és hangos tévézés. Szerencsés vagyok, mert Komárom-Esztergom megyében egy kicsi faluban, egy únyi domb tetején lakunk, ahol teljes a nyugalom.

Találkozik a rendezővel, készülnek a kották, részt vesz próbafolyamatokon…

Szeretem a rendezővel való egyeztetést. Egymás agyában turkálunk és keressük a megoldást. Annál szebbet nem tudok elképzelni, mint az a bizonyos magány, amikor össze vagyok zárva a kottapapírral. A legizgalmasabb és egyben legidegtépőbb pillanat, amikor beadjuk a muzsikát, és először megszólal.

A Koronázási szertartásjáték zeneszerzési folyamata hol áll ezen a skálán?

Ha azt mondom, hogy egy négyszáz méteres síkfutás, akkor az utolsó kanyarba kezdünk befordulni. Nagyon komplex feladat, életem egyik legkomolyabb megrendelése. A koronázási játék egy középkori rítus felidézése kortárs zenével. Azt a korszakot jeleníti meg, amikor a magyarság a pogány szertartásból áttért a keresztény szertartásba. Ennél izgalmasabb dolgot, mint ezt az áttérést zenével megfogni, most nem tudok elképzelni egy magyarországi szerzőnek. Különleges az apparátus, hiszen van egy szimfonikus zenekar, van vegyes kórus, gyerekkórus és egy hattagú kamarazenekar. Ez a kis együttes most alakul, amiben egyébként jómagam nagybőgőn játszom, már csak azért is, hogy ott legyek velük és közöttük. Tagja Farkas Rózsa kétszeres Liszt Ferenc-díjas cimbalomművésznő, akivel a Thália Színházban dolgoztunk. Salamon Bea elsőhegedűs, a legendás Méta együttes vezetője. Vele 2007 óta együtt muzsikálok a kritikusok által is díjazott, több mint 130 előadást megélt Finito című produkcióban. Szakács Kristóf brácsás egy tizenhét éves muzsikus csoda, én még ilyen jó brácsással nem találkoztam életemben. Tárogatón és klarinéton közreműködik Székely István, aki Székelyudvarhelyről származik. Biztos, hogy nagyot emel a zenekar fényén az operaénekesi babérokra törő Benedekffy Katalin csodálatos szopránja. Még stúdiós volt a temesvári színházban, mikor megismertem. Rengeteget dolgozott, döbbenetesen szép hangja lett, az egyik legnagyobb szenzáció az elmúlt években. A zeneszerzésben sokat segített a Vörösmarty Színház. Matuz János zenei információkat adott át, kottákat kutattak, azok hangulatában alkottam. Használtam eredeti dallamokat, eredeti motívumokat, eredeti fordulatokat is, de már megírt zenék az én művészi koncepciómban viszonylag ritkán férnek el. Megvan a kor jellegzetes harmóniavilága, azt kell követni. Könyvtárnyi kötetek jelentek meg a gregoriánról. A gregorián zene a capella. Általában férfikórus énekli, de külön izgalmat ad neki, hogy most már bátran használják nagyobb karok is, férfiak, nők, sőt gyermekkórusok. Kivételes élmény, a közönség azt érezheti, hogy az énekesek nem vesznek levegőt. Nehéz megtanulni, nem könnyű csinálni, de megírni annál szebb. A szimfonikus zenekar hangfelvételei már elkészültek, Szikora János rendkívül érdekes észrevételei szerint kedvenc hangmérnökömmel még simítgatjuk, csinosítjuk a zenét. Olyan ez, mint egy labirintus. Ki lehet keveredni véletlenül is, de leginkább tudatosan, figyelve arra, hogy merre visznek a szálak.

A felkérés úgy szólt, szeretném-e megírni a magyar Carmina Buranat. Nem tudom, hogy ez az lett-e, de ha még nem, állítólag lesz folytatás. Ha velem szeretnének dolgozni jövőre is, akkor talán megszületik ez a bizonyos magyar Carmina Burana.

Gyöngyösi Tímea

---

Debussy szerint a zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér. Kezdődjön!
Hallgassák meg a Koronázási szertartásjátékból készült összeállításunkat:

 

 

 

 

A Koronázási szertartásjáték dalait, dallamait az Alba Regia Vegyeskar, a Primavera Vegyeskar és a Kodály Zoltán Gimnázium Vegyeskara Kneifel Imre igazgatásával szólaltatja meg. Drahos Béla vezénylésével, hangfelvételről közreműködik az idén száz éves Alba Regia Szimfonikus Zenekar.