A végtelenség érzése körülöleli a mindenséget


A csodálatos hanggal megáldott Rost Andrea a Pesti Műsornak mesélt a Musica Sacra koncertről.
 
 
A végtelenség érzése körülöleli a mindenséget – mondta Heinrich Heine Rossini Stabat Materéről. Önben milyen érzéseket ébreszt ez a középkori vers alapján született gyönyörű zenemű?
 
Heine megfogalmazása tökéletes. Rossini négy szólistára, vegyeskarra és zenekarra írt műve a keresztény kultúrkör egyik legszebb zeneműve. A Stabat Mater a szeretett gyermek elvesztésének fájdalmáról szól. Hívő katolikusként számomra különösen fontos ez a mű. A szenvedő édesanya (Mária) a fiát látja a keresztfán, én magam is, de minden édesanya át tudja érezni ezt a fájdalmat. Rossini, a bel canto egyik nagy komponistája csodálatos zenét írt a gyönyörű szöveghez. Ilyen zenék éneklése után úgy érzem, hogy a világ egyik legszerencsésebb embere vagyok. Nem először éneklem Rossini oratóriumát, de ahányszor előveszem, mindig új szépséget találok benne. Nagyon nagy utat jár be az ember, ha elénekli. Olyan érzés elénekelni, mint Richard Strauss Négy utolsó énekét, az embert átjárja a végtelenség érzése, kifejezetten transzcendens élmény.
 
Találkozott már valakivel szólista társai közül?
 
Tudom, hogy Svetlana Shilova mezzoszoprán, Maxim Paster tenor és Petr Migunov basszus a moszkvai Bolsoj vezető szólistái, de nem ismerem őket. Az oroszok kedvelik a szlávos hangvételt, én pedig egészen mást, nagyon áttetsző, zokogós, tiszta, egyértelmű zenét szeretnék. A karmester, Drahos Béla remek muzsikus, biztos vagyok benne, hogy könnyű lesz megtalálni a közös hangot. Az ember remekművek szolgálatában egyébként is mindent megtesz.
 
Visszatérve a műre, gyakran megtörtént a zeneszerzőkkel, hogy koruk nem értette őket. Rossini Stabat Matere pedig különösen hányatott sorsú zenemű. A kritikusok azzal támadták, hogy Verdi Requiemjéhez hasonlóan inkább színházi, mint templomi zene.
 
Azt is mondták, hogy Rossini nem csinál mást, csak főz, nem érdekli a komponálás, miközben olyan remekművet alkotott, mint a Stabat Mater. Abszolút nem érzem, hogy hátrány lenne, hogy Rossini helyenként könnyedebb zenei világba visz, hiszen remekművet írt. Meggyőződésem, hogy nem véletlenül írta meg ezt a művet, és olyan titkát tette bele, amit nem tudhatunk. A bel canto mestere számára az emberi hang érezhetően rendkívül fontos. Az oratórium utolsó előtti tételét csak a négy szólista énekli. A Quando corpus morietur... kezdetű részben már nem szólalnak meg a hangszerek, a capella énekel a négy énekes, nem emberi, hanem isteni kéz által alkotott hangszeren, az emberi hangon szólal meg a tétel. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy gondolkodhatok rajta, élvezem a nehézségeket, problémákat is, hiszen azokat meg kell oldanom, ami egyrészt kihívás, másrészt hozzá ad a tudásomhoz.
 
A Stabat Matert Székesfehérvár Nemzeti Emlékhelyén, a Nagyboldogasszony-bazilika romjai feletti színpadon fogják énekelni. Azt gondolom, a helyszín nem keveset ad hozzá a műhöz.
 
Keresztény emberként számomra fontos, hogy olyan helyen fogom énekelni ezt a művet, aminek van szakrális töltete, kisugárzása. Tudom, hogy nem leszünk egyedül, segíteni fognak bennünket. Hogy milyen sokat jelentenek a szakrális helyek, a közelmúltban egy kiránduláson is megtapasztaltam. Magyarország római katolikus Nemzeti Kegyhelyén, Mátraverebély-Szentkúton jártam, ahol a hegyben templom, kegyhely, remetebarlangok vannak. Ezeken a helyeken erősebb energiák vannak jelen, mint máshol. Beleálltam ebbe az energiaesőbe és töltekeztem, ezért is tudok most más lelkülettel állni az egyházi darabokhoz.
 
Pavlovics Ágota interjújának folytatását a Pesti Műsor augusztusi számában olvashatják el.

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Szakmai beszámolók

Beszámoló 2015
Beszámoló 2016