Egyed Attila immáron harmadik alkalommal vesz részt a Koronázási szertartásjátékban: a 2015-ös évben címszereplőként, tavaly pedig egy visszatérés erejéig alakította Könyves Kálmánt. Idén Makár püspök szerepében láthatjuk viszont.

Eddig kétszer vett részt a Koronázási szertartásjátékban, az idei a harmadik alkalom. Jó szívvel tér vissza a színpadra?

E.A.: Természetesen, hiszen ismét egy nagyon izgalmas történelmi korszakba, III. Béla korába fogunk belecsöppenni. Makár püspököt fogom játszani, akinek a karakterével kapcsolatban egyelőre a kutakodási fázisban tartok.

Ki tud emelni egy kedvenc pillanatot az eddigi Szertartásjátékokból?

E.A.: Az első két Szertartásjátékot nem tudtam végignézni egyéb szakmai elfoglaltság miatt, de az elmúlt két évben lehetőségem volt szerepelni benne: Könyves Kálmánt alakítottam, először főszereplőként, második alkalommal pedig egy visszatérés erejéig. A 2015-ös előadásban volt egy nagyon szép pillanat, amely azóta is a legkedvesebb számomra. Rendkívül érdekes vonása volt az előadásnak, hogy az utolsó monológom párhuzamosan zajlott a vakíttatással. Úgy írták a forgatókönyvet, hogy miközben Álmost megvakítják, az a belső történés megy végbe Kálmán lelkében, amelyből érzékelhető, hogy továbblép, felnő a későbbi nagy királyi voltához, és megindul a koronázás felé. Ennek a furcsa dramaturgiai kettőssége gyönyörű pillanat volt.

Van érezhető különbség a Szertartásjáték és más szabadtéri produkciók között?

E.A.: A legtöbb tekintetben hasonlít a „klasszikus” előadásokhoz, azonban a helyszín és a téma egészen más, mint a korábbi tapasztalataim során. A helyszín szelleme rengeteget ad a színész élményéhez is: felemelő és elgondolkodtató érzés a bazilika romjai és a királyok sírjai felett játszani.

Egy viszonylag kötött elemekkel rendelkező produkcióról beszélünk. Mi az, amitől évről évre mégis megújul és friss élményt adhat a nézőknek?

E.A.: Az első két előadásnak lineáris dramaturgiája volt, tehát kronológia szerint haladt a történet. Bármilyen izgalmas is egy életút végigtekintése, azért mégiscsak érdekesebbé válik, hogyha ezt egy picit néha „megbolondítjuk”. Úgy látom, hogy az utóbbi években ebbe az irányba haladunk. Maga a koronázási szertartás, az akkori szövegek pontos elhangzása, a rítusok pontos megtörténése tulajdonképpen fel van osztva, és ezen szakaszok között nyerhetünk bepillantást a király életének legfőbb pillanataiba. Ez az, ami kicsit megtöri a dramaturgiát, és ezáltal válik még élőbbé a néző számára. A forgatókönyvet olvasva azt látom, hogy ez idén is hasonlóképpen lesz, és azt hiszem, ez így van jól.

Van olyan dolog, ami nehézséget jelentett a produkcióval kapcsolatban?

E.A.: Az nehéz pillanat volt, amikor a Könyves Kálmán életéről szóló Szertartásjáték második előadását a vihar miatt meg kellett szakítani. Tudtuk, hogy jönni fog az eső, de nagyon bíztunk benne, hogy végig tudjuk vinni az előadást – sajnos nem így lett. Szörnyű volt, azt éreztük, a nézőtéren is és a színpadon egyaránt, hogy jó lett volna még egyszer átélni, ahogy elemelkedik az egész történet a színpadtól. Őszintén remélem, idén ilyenre nem kerül sor!