László király hatalmas termetével legalább egy fejjel kimagasodott vitézei közül. A harcokban olyan volt, mint a bátor oroszlán, békében meg olyan, mint a kegyes pásztor. Egykor ezt énekelték róla:

Amikor a pestis, a döghalál pusztítani kezdett, a nép László királyhoz fordult, mindenki tőle várt segítséget. Mint a juhok a jó pásztorhoz, úgy tódultak a király sátorához.
László pedig Istenhez könyörgött, tőle várt segedelmet. Isten éjszaka álmot küldött a királyra. Egy angyal jelent meg a király előtt és azt mondta:
- Vedd íjadat és tegezedet, menj ki sátrad elé és minden célzás nélkül bocsásd el nyílvessződet! A vessző megmutatja, mit kell tenned.
Amikor László király felébredt, hozatta íját és tegezét, kilépett sátrából, felhúzta íját, aztán célzás nélkül elbocsátotta a nyílvesszőt. A nyílvessző messze szállott, s ahol lehullt, átütött egy genciána fűszálat. A genciána, a keresztesfű kenőcse mentette meg a népet a döghaláltól. Azóta is Szent László füvének nevezik.
 
Gál Richárd Mátyás, Kovács Szintia Natália, Laczkó Dóra Laura és Nagy Martina Patrícia rajzai