1192 utánról. Latinból fordította: Csanád Béla
A Szent László-himnusz a magyarországi liturgikus költészet egyik legkitűnőbb darabja, középkori zenetörténetünk jeles alkotása.  

Áve, égi király híve,
királyoknak gyöngye, éke,
László, mennyeknek sorosa!
Ég királyát hűn követted,
országunkat védelmezted,
légy hazánknak bajnoka!

Menedéke magyaroknak,
Örök társa angyaloknak,
Égi kegynek eszköze.
Üdvözlégy, ó kiváltságos,
Híres, neves, igazságos,
Jó ítélet védnöke.

Vigadozzál, magyar nemzet,
Harsonáljad, énekeljed
Új királynak új dalod!
Boldog Várad, szálljon híred,
növekedjék dicsőséged,
Visszhangozzák századok!

Krisztus, földről himnusz szárnyal,
Hozzád, aki keresztfáddal
Magadhoz vonsz népeket.
Szentek útja Te vagy égbe,
Az örökös dicsőségbe,
Néked áldás, tisztelet! Ámen.